Az élmények kavargása után eljön a pillanat, amikor a szemlélődésé lesz a főszerep.  
Isten tenyerén megpihenni számomra azt jelenti, hogy biztonságban vagyunk és megengedhetjük magunknak a lassulást.
Együtt… Önmagunkkal és egymással.

Nézzünk vissza együtt az útra, amit az elmúlt napokban bejártunk…
A tágabban értelmezett Nia keretek között táncolva visszaemlékszünk arra, hogy a megtartó erő bennünk van: mi magunk vagyunk a tenyér, amely óv és védelmez, és mi vagyunk az Élet, amely benne ragyog. Engedd meg a testednek, hogy feldolgozza a csodákat, és a lelkednek, hogy hazataláljon.